Imádok enni. Sajnos főzni is szeretek és egyre jobban megy, aminek eredménye kezd látszani rajtam. Na de most nem súlyproblémákról szeretnék írni, hanem kajáról. Ha írok róla, az nem hízlal, nem igaz?

Az elmúlt héten különösen is kajás napokban volt részem. Még nyáron találtam az egyik nagyobb élelmiszerboltban spanyol rizses hús (paella) alapot. Barcelonában már volt szerencsém kóstolni és nagyon ízlett. Az utóbbi időkben amúgy is nagyon megszerettem a halakat és a különböző tengeri izék is nagyon bejöttek (azelőtt sose ettem még). Múlt hétvégén tehát elhatároztuk a párommal, hogy paellát csinálunk. Tanulság: ne engedjétek a tűzhely közelébe a férfit, ha szeret mindent beletenni a kajába. Az eredménye: a paellánk sajnos mindenre hasonlított, csak paellára nem. Ízre leginkább a chilis babra (a babnak és zöld paprikának köszönhetően, amit a drágaság beleszórt), küllemre pedig valami brutál zöldséges rizsre.

Tanulva az esetből a következő főzőcskénél kikötöttem, hogy nem nyúlhat hozzá. Eredmény: gusztusos és finom ízű kurkumás-rákos rizottó. Sajnos elfelejtettem fényképet csinálni róla, pedig megérte volna. Ha valakit esetleg érdekelne leírom hogy csináltam: egy pici hagymát megdinszteltem és fehér borssal ízesítettem. Ebbe jöttek a rákocskák (kb 20 dkg kettőnknek), amiket megpirítottam. Beleöntöttem egy kevés tejszínt, hogy ne legyen száraz (a rizs felszívja úgyis) és beleöntöttem a rizst. Végül kb egy teáskanál kurkumával ízesítettem, amitől szép sárga lett. Egyszerű, ugye? 

A legfrissebb gasztro élményem egy korábbi írásomhoz kapcsolódik. Ma jött el az ideje, hogy megkóstoljam a 2010-es év Ország tortáját. Meg kell mondjam, továbbra is a 2008-as szilvatorta a favorit, de ez sem volt rossz. Leginkább a tetején levő aszalt szilva és a belsejében csücsülő gombóc ízlett, na meg a csoki a tetején. A kréme viszont nem volt az igazi.

Külön piros pont jár a cukrászdának a cuki mintás csomagolópapírért. :)