Ma újabb kísérletet tettem arra, hogy téIlikabátot vegyek. Sajnos ismét kabát nélkül tértem haza...viszont vettem csomó mást.

Kezdetnek a Lush Szent István krt-i üzleténbe tértem be. Elhatároztam ugyanis, hogy bemutatom a termékeiket a családnak, így a apukám és a bátyám Demon in the dark szappant kaptak, anyukámat egy Honey I washed the kids szappannal leptem meg (imádta!) én pedig a Godmothernek nem tudtam ellenállni...

Ezt követően a Westend felé vettem az irányt, mert eszembe jutott, hogy az alsó szinten több kisebb "no name" üzlet is található, hátha ott találok télikabátot, hátha csak a nagyokban nem volt semmi jó.  Sajnos ez se jött be. Lehet, hogy velem van a gond...

Na de nem akarok unalmas lenni és folyton panaszkodni, a nézelődés során ugyanis pozitív élményeim is voltak. Ha az aluljáró szinten megyünk be a Westendbe bal oldalon haladva van egy elsőre elég jelentéktelen kis üzlet: a Virginia. Magamtól valószínűleg sose mentem volna be ide, de kb 3-4 éve kaptam egy pulcsit anyukámtól innen és utána többször is vásároltam ott. Az eladók nagyon kedvesek, segítőkészek, de hagynak nézelődni, ha azt mondod csak nézelődsz. Az üzlet nagyon picike, a felsők szín szerint szortírozva polcokon össze vannak hajtogatva (ez nézelődés szempontból nem túl praktikus, viszont így fér el sok cucc kevés helyen). Itt emelném ki, hogy a szivárvány minden színe megtalálható (hurrá!) és nem csak egyszínű cuccok vannak (duplahurrá! ez a másik szívfájdalmam). Az üzlet stílusa elsősorban a letisztult, inkább elegáns vonalat kedvelőknek kedvez, a ruhák nem igazán trendiek, inkább úgy mondanám, hogy a trendi darabokat kiegészítő alapdarabokat lehet is megkapni, pl széles választékban vannak kardigánok, szövetnadrágok, egyszerű felsők stb.

Jómagam hónapok óta keresek egyszínű kötött mellényt, mert nagyon bejön az ing+mellény kombináció és van két kárókockás mellényem, amit az egyszínű ingekhez tudok hordani, de a csíkos ingeimhez nem találtam semmit. Itt nagy választékból válogathattam (sok szín) úgyhogy a hőn áhított szürke és a világoskék csíkos ingemhez szuperül passzoló türkiz lett a befutó. Emelett bezsebeltem egy halványlila inget potom 3 ezer forintért, valamint egy párducmintás pulcsit! :) (kép hamarosan lesz!)

Ismét eltelt egy kis idő, mióta nem írtam. Tudniillik télikabátra vadásztam. De az egyetlen, amit sikerült beszereznem egy csodás szürke táska, pont jó méretben, a Peek and Cloppenburgból. Meg kell, hogy mondjam, elkeserített a boltok kínálata. Az Aréna Plázát tűztem ki elsődleges célpontnak, mondván, hogy ott minden üzlet olyan nagy. Árban a 20 ezer forint felső határt szabtam meg, de rugalmasan álltam hozzá, ha láttam volna kedvemre valót 25-ért nem hagytam volna ott. Erre azonban nem került sor, fél nap mászkálás után meg kellett állapítanom, hogy a nagy neves üzletek megbuktak a télikabát kínálat vizsgán.

Amúgy nem csak a kabát téma, ami kiakasztott mostanság. Úgy érzem, nagyjából semmiből se lehet igazán nagy választékból válogatni. Kivétel ezalól talán a harisnya és a fehérnemű - ezekből a szivárvány minden színéből kapok a Tezenisben vagy a Calzedoniában. De mi a helyzet mondjuk a pólókkal, pulcsikkal? Vörös hajam van és világos bőröm. Szörnyen nézek ki feketében és fehérben. Azt vettem észre, hogy egyre több szürke cuccom van. És nem azért, mert ennyire rajongója vagyok az árnyalatnak. Hanem mert szinte csak ebből tudok válogatni.

Már egy ideje irigykedve figyelem Dávid barátom blogján a bejegyzéseket, hogy innen-meg onnan rendelt szuper cuccokat. Én sose mertem rendelni. Az ő pozitív tapasztalatain felbuzdulva aztán én is ellátogattam néhány oldalra (Forever21, New Look, ASOS) és rendeltem is. Ha megérkeznek a cuccok majd beszámolok bővebben. Annyit azért elöljáróban elmondok, hogy a választékkal abszolút meg voltam elégedve, annyira, hogy első körben 200$ összegű rendelést sikerült összeválogatni (persze lefaragtam belőle, de azért ez beszédes, nemde?)

A mai nap nagy felfedezése számomra a Dorothy Perkins. Innen is biztosan fogok rendelni, ha az előbbi rendelésem bejön. Ráadásul a fent említett webshopoknál olcsóbban szállítanak kis hazánkba. :) Ízelítőül két ruha, ami nagyon megtetszett, de méretbeli bizonytalanságok miatt álom marad: 

Imádok enni. Sajnos főzni is szeretek és egyre jobban megy, aminek eredménye kezd látszani rajtam. Na de most nem súlyproblémákról szeretnék írni, hanem kajáról. Ha írok róla, az nem hízlal, nem igaz?

Az elmúlt héten különösen is kajás napokban volt részem. Még nyáron találtam az egyik nagyobb élelmiszerboltban spanyol rizses hús (paella) alapot. Barcelonában már volt szerencsém kóstolni és nagyon ízlett. Az utóbbi időkben amúgy is nagyon megszerettem a halakat és a különböző tengeri izék is nagyon bejöttek (azelőtt sose ettem még). Múlt hétvégén tehát elhatároztuk a párommal, hogy paellát csinálunk. Tanulság: ne engedjétek a tűzhely közelébe a férfit, ha szeret mindent beletenni a kajába. Az eredménye: a paellánk sajnos mindenre hasonlított, csak paellára nem. Ízre leginkább a chilis babra (a babnak és zöld paprikának köszönhetően, amit a drágaság beleszórt), küllemre pedig valami brutál zöldséges rizsre.

Tanulva az esetből a következő főzőcskénél kikötöttem, hogy nem nyúlhat hozzá. Eredmény: gusztusos és finom ízű kurkumás-rákos rizottó. Sajnos elfelejtettem fényképet csinálni róla, pedig megérte volna. Ha valakit esetleg érdekelne leírom hogy csináltam: egy pici hagymát megdinszteltem és fehér borssal ízesítettem. Ebbe jöttek a rákocskák (kb 20 dkg kettőnknek), amiket megpirítottam. Beleöntöttem egy kevés tejszínt, hogy ne legyen száraz (a rizs felszívja úgyis) és beleöntöttem a rizst. Végül kb egy teáskanál kurkumával ízesítettem, amitől szép sárga lett. Egyszerű, ugye? 

A legfrissebb gasztro élményem egy korábbi írásomhoz kapcsolódik. Ma jött el az ideje, hogy megkóstoljam a 2010-es év Ország tortáját. Meg kell mondjam, továbbra is a 2008-as szilvatorta a favorit, de ez sem volt rossz. Leginkább a tetején levő aszalt szilva és a belsejében csücsülő gombóc ízlett, na meg a csoki a tetején. A kréme viszont nem volt az igazi.

Külön piros pont jár a cukrászdának a cuki mintás csomagolópapírért. :)

Megígértem, hogy gyakrabban írok, ezért most meg is ragadtam a laptopot (hehe) és beszámolok az elmúlt hét történéseiről!

Régen volt már ennyire jó hetem. Mostanában elég jól összejönnek a dolgok. Egy hete volt az 5 éves érettségi találkozóm, amit nem mellesleg én szerveztem össze. 30-ból 23-an jöttek végül el, ami szerintem elég jó arány. Mindent sikerült úgy megvalósítani, ahogyan elterveztem, és a buli is volt, ami szintén elég jól sikerült. Egy kép, csak hogy lássátok a hangulatot:

Ugyanazen a napon Dávid barátom kamerája elé álltam és készült pár szuper fotó, melyek megtekinthetők itt. A többi képét is érdemes nézegetni, zseniális!

Aztán elkezdődött egy munkás és eleinte meglehetősen unalmasnak ígérkező hét. Csakhogy közben elbeszélgettem az IT auditos kollégával és elfogadtam az ajánlatot! (lásd előző bejegyzés) Ezt követően rögtön bele is vágtam, és egy napot kockavilágban töltöttem munkával. Élveztem! (párocskám persze egész nap kocka viccekkel oltott). :)

A hét vége pedig újabb izgalmakat tartogatott: egy kolléganővel közösen kellett az új kollégáknak bemutatni az audit szoftverünket. Na most az új verziót mi is csak alig egy hónapja használjuk. Nem mondom, hogy nem izgultunk, de úgy érzem, jól sikerült és a hallgatóságban is megmaradt valamennyi. (Azért hétvégén még gyártok nekik egy kis segédletet.) Viszont az egészben az volt a legjobb, hogy mikor összefutottam a cég egyetlen értelmes 100%-os IT-sába :) akkora dicséretet kaptam, annyira jól esett!

És mikor hazamentem a párocskám meglepivel várt: megvette a kedvenc szakácskönyvem sorozatának következő példányát: 

Bár eddig is szívesen főzőcskéztem, amikor van időm, a könyvben találtam néhány nagyon egyszerű és jól hangzó receptet. Ki is fogom őket próbálni!

Egyébként nem tudom ti hogy vagytok vele, de én általában nem szeretem a mai modern szakácskönyveket, mert a legtöbben olyan receptek vannak, amihez különleges, és drága hozzávalók kellenek. Ebbe a kiadásba (az Gyorsan finomat volt az első rész ami megvolt) azért szerettem bele, mert tényleg egyszerű és olcsó ételek vannak benne. Jó, persze akad egy-egy lazacos, rákos, akármilyen fogás is, de hát ki ne akarna néha valami extrábbat enni?

Ha már a könyveknél tartunk, a héten a könyvtáram is gyarapodott, méghozzá egy igazán csajos klasszikussal: Egy boltkóros naplója. A film nagyon tetszett, és mivel mindig azt mondják, hogy a film rosszabb, mint a könyv, ezért úgy gondoltam, hogy a könyvvel se foghatok nagyon mellé.

Illetve ha már könyvekről beszélek egy héttel korábban is vettem egy könyvet, ezt pedig angolul. Nem árt néha a nyelvet ilyen formában is gyakorolni (bár én a beszélgetés és chatelés híve vagyok, ajánlom minden nyelvet tanulónak: ha teheti szedjen fel magának egy külföldi pajtást akivel lehet gyakorolni ;))

Visszatérve a könyvekre, a mozikban már futó Ízek, imák, szerelmek alapjául szolgáló könyvet vettem meg.

Az elmúlt időben nem voltam túl aktív az írás terén, viszont cserébe átköltöztettem a blogot egy új, remélhetően jobb helyre, ahol működnek a kommentek. A külsején még dolgozom és a korábbi írások megjelenésén is. Valamint igyekszem a jövőben lelkiismeretesebben írni. :)

Addig is beszámolok egy-két dologról, ami az elmúlt néhány hétben történt és amit szívesen megosztanék veletek.

Szeptember 19-én egy nagyon áldott szolgálatban volt részem: az Ifjúsági kör tagjaival részt vettünk a Sarepta szeretetotthon 58. szülinapi ünnepségén. Az ünnepség keretében énekeltünk a fogyatékos lakóknak, ami hatalmas élmény volt, annyira örültek nekünk! Annyi jó érzés volt látni, hogy ekkora örömet lehet szerezni pár egyszerű kis énekkel! Szóval bíztatok mindenkit, tegyetek jót, szerezzetek örömet, mosolyogjatok az emberekre! Megéri!

Szeptember 24-25-én Egerben jártam, ahol az idei csapatépítő tréninget tartottuk. Mind a buli, mind a csapatjátékok nagyon jól sikerültek (talán túl jól is, ezért képeket inkább nem mutatok...). Az egri várban voltak az állomások, melyek a középkorba vezettek minket vissza, lőni kellett íjjal, számszeríjjal, meg kelevészt dobni, meg ágyugolyóval dobni, izgalmas volt, na! :)

És a végére tartogattam a legfőbb hírt! Bár a blogban még nem meséltem az informatikához fűződő perverz vonzalmamról, viszont lehet, hogy a jövőben fogtok még hallani róla, ugyanis a héten kaptam egy felkérést, hogy csatlakozzak a cég által használt szoftver fejlesztői csapatába, valamint egy másik felkérést is, hogy csatlakozzak az IT audit csapathoz. Bár nem mondtam még igent, úgy érzem, ez egy nagyszerű lehetőség, hogy a karrieremet elmozdítsam egy kicsit másabb irányba. Szóval azt hiszem el fogom fogadni mindkét ajánlatot. Szurkoljatok, hogy menjen! 

Mivel sajnos nem tudok képet mutatni az új szerzeményről, addig is, közkívánatra :) bemutatom mi lett a legutóbbi cipőszerzési céllal indított shopping eredménye (mindkettő h&m-ből).